– Ne beszélj annyit, lelkem, rosszul leszel – intette Benke. – Amíg itthon vagytok magatokban, ne főzz, ne dolgozz. Pihenj. Igyatok sok tejet, aludjatok. De a kukoricát ne felejtsd el megkapáltatni, és a kőműves rakja újra szobámba a kályhát. Az orvosdoktor bizonyítványát, mely szerint betegségem miatt kell az iskolától néhány hétig távol lennem, ne felejtsd elvinni Hegedüs kollégának. Ő már tudja a többit. Minden csütörtökön a postakocsival küldjél epistolát. Én is küldök a forduló kocsival. Isten áldjon, Zsuzsi!
A szekérhágcsóra tette a lábát, egyszerre nyugtalan lett, visszafordult:
– Öt év óta most hagylak először magadra. Nem félsz, lelkem?
– Nem, nem, csak menjetek – bólogat a beteg –, kell neked, lelkem, a fürdő, s világot látni Jucinak sem árt.
Benkének egyszerre eszébe jutott,
