– Mindez miért? – gondolta Ilona álmatlanul. – Nem kell, meglássék rajtam, hogy mit is érzek és mit is gondolok… – villant beléje. – Vigyáznom kell magamra. Túl nyíltszájú vagyok… De ez talán nem is olyan rossz. Aki nyíltszájú, arról azt hiszik, hogy nyíltszívű is, pedig én olyan vagyok, aki tulajdonképpen senkit sem enged közel magához…
Így merengett álmatlanul és keserű szájízzel, mikor heves kopogás után, de pillanatot sem várva, kitárult a veranda felé vezető ajtó, és szájában tövig égett cigarettával beköszöntött Juci.
– Van egy cigarettája? Hadd gyújtok rá a csikkről, mert spórolni köll a gyufával! – Így köszöntött jó reggelt a kőfaragó Juliskája és már vette is Ilona kosarát, hogy gyorsan és szakértelemmel beleturkáljon.
– Üljön le, Juci, kérem! – kiáltott rá Tanító kisasszony, m
