És táskájában a hatlövetű Mauserrel és egy árva tízfilléressel, dobogó szívvel és szapora lépéssel elindult a színház felé.
Délben Juci az ügyelő vállára támaszkodva várta a kiskapu előtt a befejeződött próbáról kisiető Ilonát. Már messziről lóbálta felé az arasznyi kulcsot.
– Látja! – kiáltott vidáman. – Kapukulcs sem köll, ez az előnye az utcai bejáratnak. Oszt olyan nehéz, hogy el sem löhet veszíteni.
Ilona senkinek sem köszöngetett, csak rohant Juci nyomában az új lakásba. A háromoldalas szerepét a hóna alatt vitte, hadd lássa az egész város. Mintha bizony be sem fért volna a táskájába. Juci egy fél lépéssel előtte aprózta az utat.
A lakás előtt földbe gyökerezett a lába. Egy földszintes sarokházon jókora, barna ajtót látott, az ajtóhoz három grádics vezetett, és az ajtón keresztbe
