6.
Leticia autóval jött haza reggel. Besztercén volt, futóviziten a szüleinél. Az újságokban olvasott a tüntetésről, de fogalma sem volt róla, hogy az ilyen méretű volt. Boris port törölget és rendezget az ebédlőben, s csendes szóval mondja el Leticiának az éjjeli kaland történetét, mert az egész ház alszik még; Ilona kisasszony is szegény, ott kint a cselédágyon, hogy kitúrták innen Veturia kisasszonyék. Leticia idegesen tépdesi a kesztyűjét, ujját. Sápadt egy kicsit.
– De Boris, maga túloz fiam! Az nem lehet!
– Csak reá ne menjen Lenka nagysága az izgalomra! – feleli Boris csendesen.
– Hát ennyire vagyunk? – Leticia hosszú ujjai idegesen dobolnak az asztalon. – Mais, c’-est terrible! Na… és én végtelenül szégyellem.
– Ne szégyellje kisasszony, hiszen maga itt se vót.
– Na, nem úgy
