5.
Úgy jut be a lakásba, hogy nem ébreszt föl senkit. Az előszoba ajtaja félig nyitva áll. Boris sohasem csukja be, nem tudhassa az ember, hogy a diákkisasszonyok közül ki mikor érkezik haza! Az ebédlőben érintetlen terített asztal. A villany ég s az öreg kakukkóra halkan ketyeg a falon. Negyed tizenkettőt mutat. Íme, rend, nyugalom s megterített asztal várja a kisasszonyokat. De… a dívány, az ő egyetlen, rövid, bomlott rugójú, kemény díványa foglalt. Ruhástól, cipőstől, tátott szájjal alszik rajta Bohuniczky Nándor. Vajon miért maradt itt az öreg? Sárga aszott feje, mint a száraz vizeszsemle. Szőkén őszes, bozontos szemöldöke, mint a jégeső verte, torz búzakalász. Zuzmószerű szakáll fonja be ráncos arcát. Mosolyog. Mint valami kis erdei manó. És mégis, összezsugorodott, törött alakján, k
