A FÉLBORJÚ
Napokig beszéltek róla… Annyi gonddal és figyelemmel tisztázták a részleteket, mintha egy bonyolult lovagias ügy jegyzőkönyvén dolgoznának.
– Mégis, hogy jutott az eszedbe? – kérdezték a barátai kissé irigyen, többször is Györgytől.
De György csak mosolygott, Miklósra mutatott:
– Ő vállalta…
– Hát vállaltam! Hogy a fenébe ne vállaltam volna! – felelte rosszkedvűen Miklós.
Nem mintha megbánta volna, ő egyszerűen mindentől „másnapos” lett: az esti vörös bortól, egy nőtől. Attól, ha történt vele valami, s attól, ha unatkozott.
De szerkesszük meg szabályosan ezt a történetet. Mutassuk be legelőször is két hősünket…
Kettőjük közül György úr az idősebb. Már túl lehet a hatvanon, de nem kopaszodik, szálfaegyenes, a bőre ránctalan és rózsaszínű. Reggelenkint mintha nem is ruhát,
