HARMADIK FEJEZETMax
Sikerült! Túléltem az első három éjszakát egyedül a lányommal. Az egész ház katasztrófa sújtotta övezetté vált, és szinte minden alkalommal étteremben ettünk, de a túlélésre játszottam. Azok az éttermek lettek az új kedvenceim, ahol leparkoltam a kijelölt helyre, és kihozták az ételt. Nem sokat aludtam, és ezt megszenvedte a munkám is. Tízszer nehezebb és rettenetesebb volt egy apró emberke gondját viselni, mint korábban gondoltam. De életben voltam, ahogyan Dylan is. Ez számít, nem igaz?
Dylan épp főzéshez használható műanyag mérőpoharakkal és kanalakkal játszott a konyha padlóján. El kellett mennünk vásárolni. Élelmiszert, játékokat – mindenre szükségünk volt. De nem akartam megtölteni a házat haszontalan műanyag szeméttel. Elhatároztam, hogy nem leszek őrült heliko
