NYOLCADIK FEJEZETAddison
Napfény ömlött el a szobában, pislogtam, az oldalamra fordultam, hogy felvegyem a telefonomat az éjjeliszekrényről. Megnéztem, mennyi az idő, és levegő után kapkodtam.
– A fenébe!
Kiugrottam az ágyból, és a baba szobájába rohantam, kinyújtottam a kezemet, hogy letörölhessem a könnyeket, amelyek majd várnak rám.
Miért nem működik a bébiőr? És miért nem ébresztett fel Max, mielőtt elment? Már rég nincs itthon – valószínűleg egy órája távozott, ami azt jelenti, hogy senki nem figyelt Dylanre, és ez egyedül az én hibám. Ha baja esett, vagy éhes…
Belöktem az ajtót, és láttam, hogy Dylan a kiságyban álldogál, boldogan gurgulázik, és megkönnyebbülten felsóhajtottam.
– Hála istennek! – leheltem, és elindultam felé, hogy a karomba vegyem őt. Ahogy közelebb léptem, ész
