HATODIK FEJEZETAddison
Kisöpörtem a hajat az arcomból, és a frissen kitakarított konyhára meredtem.
Kétségtelenül nagy fába vágtam a fejszémet. Muszáj volt kidobni azt a kevés ételt, ami a hűtőben maradt – a veszélyeshulladék-gyűjtők valószínűleg alkalmasabbak lettek volna erre a célra, de megtettem, ami tőlem telt. Könyékig sajgott a karom a mosogatástól, és négykézláb kellett felsúrolnom a padlót, de kétség sem fért hozzá, hogy jobban nézett ki a ház, mint korábban. Sőt, átkozottul jól nézett ki.
Most, hogy Dylan odafönn szundikált, lehuppanhattam végre egy székre, hogy receptet keressek az interneten a vacsorához. Istenem, ez a kislány egy angyal! Reméltem, hogy Max tudja, milyen szerencséje van vele. Egyszer sem hisztizett – egyetlenegyszer sem egész nap. Még amikor éhes volt, akkor
