Odamegyek! – gondolja Gabi egy pillanatra, de nagyon is zárt csoportnak érzi most Gönczééket. Úgy összeszorultak a nagy égerfa alatt, mint egy meghitt család. Mili kipirulva érkezik, kezet csókol Málikának, mint egy családtag, megöleli Rikát… – No nézd – gondolja –, oda sem megy Lizáékhoz, apámnak csak int, tüntetően Péterékhez húzódik. Milyen szépen együtt vannak! Anya, lánya, fia, menyjelölt s a kis barátnő. Rika duzzog… Ha odamenne… De csak úgy vihetné el, ha táncolni kérné, s azzal táncoljon ennyi szem előtt, akit kíván és szeret? Gabi ezt elviselhetetlen ízléstelenségnek tartja. Akkor már inkább Bodzafi Benedeket hallgatja a Louvre műkincseiről. Igaz, hogy nem sokáig. Ha valami mentő ötlete nem támad, pillanatokon belül megszakad a türelme, s valami nagy gorombaságot talál mondani… Pe
