Még egyszer körüljártatja a szemét. Nincs senki, aki elégtételt adna neki? Egy pillanat ezredrészéig a nevetve, csapkodva és izzadtan kártyázó Gabira néz – aztán megrázza a fejét, és előrelép.
Mit jelent neki ez az egész társaság itt? Szerződést… Nos, az már megvan. Közönséget… Ó, de a közönség előtt, egy közösség előtt, amelynek minden tagja tudja, hogy Péterrel van viszonya, így megbukni nem lehet, s éppen egy kis taknyos színinövendék miatt! Lép egyet, s Domokos Samu vállára teszi a kezét.
– A kis ringyó! – leheli Samu fülébe. Mert egy színészkolléga előtt legalább szíve szerint beszél az ember…
Samu felbődül:
– Tessék?
– Nézze csak! – mondja Mili, s magával húzza Samut. – Eltűntek a bokor mögött.
– Pirike… – hörgi Samu vérbe borult szemmel, valami rettentő zavaros, de mellrepeszt
