Urak, úrfiak II. rész

Fejezet 8

– Fontos – mondta Rika nyugodtan. – Gabi szép.

– De nem szereti magát! – vágta rá Móni, és elsápadt, mint aki a tűzbe veti magát.

– Nem szeret – mondta Rika –, de én szeretem. Mert szép. Kívülről szép. Belülről? Azt nem tudom. Belülről, azt hiszem, zavaros. Vagy inkább rendetlen. Maga azt mondaná: klasszikus értelemben belülről csúf, mert rendetlen. És mégis!

– Miért mégis, Rika? – Móni arcát ellepte a verejték.

– Én nem akarom Gabit szeretni. Muszáj nekem. Biztosan a nagy és okos férfiak is éppen úgy szeretik a szép és hitvány nők gyönyörű testét, mint én Gabit.

– De Gabi nem hitvány! Ellenkezően, zseniális ember, Rika.

– És én nem vagyok nagy és okos férfi. Elég baj ez nekem. Honnan tudja, hogy nem szeret?

– Nem szeretheti, nincs meg rá a képessége, hogy saját magától meglássa, ki is maga. Maga! Tudja, maga milyen, Rika?

S most ékes, lihegő és hosszú beszédben, állító módban és rajongó formában elmondta mindazt Rikáról, amit Gabi mondott egykor Fogarason – a nőről, akit szeretni tudna, ha egyáltalán volna ilyen nő. A nőről, aki csupa értelem és mégsem férfias, aki egészen adja magát, s bármely pillanatban kész rá, hogy visszavegye. Egyenrangú társ, s mégis mint egy hetéra. Azokat is mind elmondta, amiket Gabi akkor mondott neki Rikáról, amikor ott találta őt ingben, alsónadrágban, amint az ágy szélén a párbajra készült és végrendeletet írt.

– Úrilány legyen! – mondta, s ez a szó, „úrilány”, megütötte Rika fülét. Edelényi Piri emlegeti az úrilányságot, férfitól most hallotta először. Valamiről, ami magától értetődő, Edelényi Piri ostoba kérkedésével, Móni mohó sóvárgással beszélt. A szeme lángolt, s a szája, mintha élesen nyelné a szót, úgy vonaglott. Csupa tűz volt az egész unalmas fiú. Ványadt, koravén gyereknek látszott. Szánalmas ruhájában, rossz külsejében s abban, hogy Rikával a nagy tisztelet mellett is egyenrangúan, néha tanító hangsúllyal, máskor az okosabb akaratlan fölényével beszélt – Rika legalábbis így látta –, először a pesti, a bennszülött indokolt magasabbrendűségét érezte. Domokos Samu sohasem merne így beszélni vele, s nem is volna joga hozzá. De Móninak van joga így beszélni, akkor is, ha nem jár hozzájuk szabályosan, ha állástalan, mocskos és rossz külsejű alak, aki ládákat cipel. Nemcsak azért, mert okos, tanult, doktor, nős. Hanem azért, mert szerelmes Rikába.

– Tündér maga, Rika! – vallotta Móni. Rika a karjára tette a kezét.

– Miért nem mondja ezt el rólam Gabinak, ha jó barátom?

Móni készen volt a felelettel. Ha Rika sejtette volna, mennyire felkészült Móni húsz találkozásuk alatt a harcra, melyet magában Rika elérésének nevezett, akkor nem kérdez ilyen gyanútlanul. Mert Móni készült. Minél zavarosabb, lángolóbb és kapkodóbb volt, ha Rikával szembekerült, annál keményebben rendszerezte otthon vagy egyedül, utcai csatangolásaiban az eddig elért eredményeket s a célt és módokat, mely Rika eléréséhez vezet. Volt egy tízfilléres notesza, melybe pontosan beírta eddigi találkozásaikat. Rika kérdéseit, feleleteit. A tervben, melynek címe, alcíme, fő- és alpontjai voltak, piros ceruzával aláhúzva szerepelt a vezérmotívum:

„Rika – szerelem. Szerelem – életerő.” Alatta zárójelben: („Erószt csak a gyáva váltja fel aprópénzre. Gyáva lettem, amikor csalódtam Miliben. Most hősnek érzem magamat.”) A főcím így hangzott: „Szerelmet csak szerelemmel lehet gyógyítani.” Az alcím ez volt: „Úrilány, az első igazi úrilány.” Alább a pontok következtek, így: 1. Művészi vágyaimat csak egyetlen nőben tudom kiélni maradéktalanul. Zárójelben: (Meg kell próbálni eggyel a maximumot elérni, hogy minden nőben, minden színésznőben és művésznőben az én beteljesült és kifejezésre jutott vágyaim élhessenek és hódíthassanak, ha majd mind az enyém lesz.)

2. Bosszú Miliért. Rika izgalmasabb nyersanyag. Más légkör. Más miliő.

3. Mérkőzés Gabival. (Nagyon sokban hasonlítanak egymáshoz, és ez izgató, de nagyon mások is. Rika hozzám való.)

5. Gyakorlati tervek. Itt részletes felsorolás következett. Eltervelte, hogy megismerteti Rikát Madár Győzővel. Meghívatja Madárékhoz, betanítja néhány dal előadására, és ráveszi Győző bácsit, hogy hívjon el hozzájuk egy-két színigazgatót, aki meghallgatja Rikát. Tervezte azt is, hogy szellemi szükségmunkásnak megy el; kiszámította, hogy ha napi 16 órát dolgozik, abból heti egy órát vehetne Rika Góth Sándortól magánúton. Ezt a tervét elvetette, mert úgy érezte, ő is tanult már annyit Berlinben, hogy tanítani tudjon. Hosszú számolásba kezdett – Rika elejtett szavaiból azt próbálta kibogozni, hogy Rikának mennyi költőpénze lesz. A maga nyomorúságában nagyon gazdagnak képzelte Gönczééket, s számítgatott, mi lehet az az összeg, amit Rika képzésére lehetne fordítani. Számításait keresztülhúzta, újakat kezdett. Azokat is megsemmisítette. Tulajdonképpen semmi értelme sincs, hogy Rika Pesten kallódjék. El kellene vinni messze. Nyugatra. Villámlott a feje a hátborzongató gyönyörűségtől.

„Elvinni” – írta le százszor is, magamagát sarkallva s a záradékba szavanként egyre növekvő nyomtatott betűkkel:

„Növendékem. Barátnőm. Mindenem. Szerelmem.”

Tervet reggelizett, és Rika-rendszert ebédelt. S dadogott, ha látta. „Mili sohasem hozott ki így a sodromból” – gondolta, elfeledve a múltat, kárörömhöz hasonló gyönyörrel. Rika minderről semmit sem gyanított. Csak azt érezte, hogy Móni néhány hete betölti körötte a levegőt.

Most azt kérdezte, hogy miért nem mondja el róla Gabinak, amit felsorolt, ha jó barátja.

„Még nem a növendékem, de már jó barátjának tart” – gondolta Móni villámsebesen, s magában már át is írta a Rika-sorrendet így: 1. jó barát… Ez már megvolna… Fázott tőle, hogy mint Gabi és Rika közös barátja kezdje meg harcát Rikáért, de tudta, hogy voltaképpen csakis Gabival kell gyürkőznie. A Gabi-ellenes harcban a cél és a becsület érdekében főpontként szerepelt az az eltökélés, hogy Gabit Rika előtt egy pillanatra sem kisebbíti. Ez túl közönséges volna, és célra sem vezet.

– Hiába mondanám – felelte hát éppoly lassan, amilyen készségesen –, hiába szuggerálnám Gabiba, hogy maga ilyen. Ő ugyanis éppen olyan nőre vágyik, mint maga. De ha magát jól látná, olyannak, amilyen valóban, akkor már nem is vágyna a magafajta nőre. Érti?

– Nem.

– Gabi vágyik valamire, de ha azt felleli, elfut előle. Őt a képzelet izgatja, nem a valóság.

– Biztos ez? Honnan tudja ilyen jól?

– Tudom, mert éjjel-nappal magukon gondolkozom.

– Kérdezzem meg, hogy miért teszi ezt? – kacagott Rika, de nem várt feleletet, az órájára nézett, felugrott, és rohanni kezdett a trafik felé.