Fejezet 9
1012 Words
– Láthatom ma még? – Móni a nyomában lihegett.
– Nem tudom. Várjon. Legyen itt valahol. Úgysincs semmi más dolga. Majd ha ráérek, kiszaladok.
Móni le és fel sétált a trafik előtt. Rika felvitte a lakásba a zöldséget, leszaladt a trafikba, és rendezni kezdte a dohánycsomagokat. Péter robbant be az ajtón. Köszönés helyett egy szivart markolt fel, a gázégőhöz állt, közel Rikához, s a foga közül ráförmedt:
– Mit keres itt a ház előtt ez a Horváth?!
Rika lecsapta a pultra a purzicsános dobozt, és hátat fordított. Péter felemelte a pultdeszkát, utánament a függönyös benyílóba.
– Figyelmeztetlek, hogy nem tűröm!
– Mit nem tűrsz? Halkabban beszélj: tele van a trafik!
– Udvarol neked! Hogy állhatsz szóba egy ilyen alakkal?
– Te mered alaknak nevezni, azok után, hogy…
– Csönd! Családi botrányt akarsz? Egyszer már párbajoztam ezzel az alakkal, de most majd egyszerűen megpofozom.
– S ha leköplek?
– Mit mondtál?
– Kikérem magamnak, hogy az életembe beleavatkozz!
– Azt akarod mondani, hogy az életed egyenlő Horváth Manfréd facér újságíróval? Mit szól ehhez Gabi?
– Nézd, Péter, én bizony isten pillanatokon belül leköplek.
Péter megragadta a csuklóját.
– Elég sokáig tűrtem, hogy a magad bolond feje után élj. Most tudtam meg, hogy nem jársz az akadémiára. Szép kis pofa vagy. Gabiba vagy szerelmes? Azt hiszed, elvesz valaha? Mi lesz veled? Ez az alak kellene neked, mi? Rájöttél, hogy Gabi úgysem vesz el, és bebiztosítod magad egy nős emberrel, aki…
Rika kirántotta magát Péter kezéből. Háta a kis tűzhelynek ütődött, melynek félretolt karikája a lökéstől nagy csörömpöléssel lehullt.
– Mi az? – Málika dugta be a fejét a függönynyíláson. Sápadtan, kalapban, kosztümben jött le a trafikba kekszért, amit idelent tartottak. Negyvenöt kilóra fogyott le a pesti hónapok alatt. Bordája kiállt, a könyöke szúrt. Most az orvostól jött, aki inzulinkúrára fogta. Minden inzulininjekció után egy félórával ennie kellett valamit. Az ebéd még nem volt készen, de a félóra már éppen lejárt, mert még vásárolt is az orvostól kijövet egy kis gallért Rikának a Csipkeházban.
– Mi ez? – A testvérek dulakodtak, s amikor meglátták Málikát, egyszerre kiáltottak fel.
– Sürgősen beszélnem kell magával, Málika, jöjjön fel, kérem – mondta Péter, aki, amikor fontoskodott, mindig magázta az anyját.
– Hagyj békét anyinak! – kiáltotta ugyanakkor Rika. – Inzulint kapott. Le kell ülnie, és ennie kell. Hozom a kekszet, anyi.
– Rika egy sötét alak hálójába került, Málika, kérem. Mint a család egyetlen férfi tagjának, erkölcsi kötelességem…
Málika elfehéredett. Hónapok óta nem törődött Rikával. Mint a villám, úgy szántotta végig a felrobbant lelkiismeret-furdalás. El sem tudta képzelni, miről lehet szó.
– Anyi, ha szóba állsz Péterrel, én…
– Na, mit csinálsz? Nem akadályozhatod meg.
– Az istenért – Málika szédülni kezdett –, tele van a trafik, minden szó kihallik. Talán menjünk fel. És beszéljünk nyugodtan.
– Előbb egyél, és egy szót se higgyél Péternek. Van egy új ismerősöm, ennyi az egész, akit még nem értem rá bemutatni neked. Egyébként barátja Gabinak.
– A Mili férje. Nős ember! – mondta Péter. – Képzelje el, Málika, a szituációt!
– Nem értem – Málika lerogyott a kanapéra. Rika elébe tette a kekszet, s ingerülten toppantott.
– Egyél, mert rosszul leszel! S beszéljetek aztán, amit akartok, bánom is én!
Málika eltolta maga elől a kekszet.
– De hiszen – motyogta – Rika és Gabi…
Péter gúnyosan felnevetett.
– Nézd, anyi – mondta Rika –, mi ketten nem szólunk bele a Péter dolgaiba, de Péter a mi dolgainkba beleszól. Péter minket egy vassal sem segít, de mi folyton dugjuk pénzzel. És te tűröd ezt. Én sem tudok rajtad segíteni, mert te azt hiszed, hogy kötelességed szóba állni Péterrel és szeretni őt, az apám emléke miatt. Az apám emléke nekem is szent. Nem tűröm, hogy Péter kínozzon téged. Apám nevében nem tűröm.
– De hiszen nem kínoz! – sóhajtott Málika. – Ne bolondítsatok meg, fiaim, olyan indulatosak vagytok, hogy egy szót sem értek. Péter mégiscsak férfi, és csak tanácsot akar adni.
– Hát akkor hallgasd meg a tanácsait! Ha nem jöttél volna be, már régen szembe köptem volna, ha éppen tudni akarod!
– Rika! – Málika felugrott. – Rika, megtiltom, hogy a bátyáddal ilyen hangon beszélj! Mi történt veled? Teljesen ki vagy fordulva magadból.
– Nyilván – mondta Péter mosolyogva – az a kommunista barátja, a Móni úr lázítja a szülői tekintély ellen. Egy közönséges proletárivadék.
– Kommunista? – Málika reszketett. – Azonnal mondj el nekem mindent, Péter! Beszélni fogok Gerővel és Gabival is.
Rózsi most bedugta a fejét, és egy levelet nyújtott be.
– A kisasszonynak hozta egy gyerek.
Móni egy noteszpapírra néhány sort írt a ház Ferdinánd híd oldali falának dőlve, s fogott egy kis utcagyereket, aki bevitte a trafikba két fillérért.
Péter kikapta Rózsi kezéből a cédulát, s már fel is olvasta diadalmas röhögéssel:
– „Mikor láthatom? 6 kérdőjel. Itt sétálok fel és alá, a maga léptei nyomát keresve és kutatva a jeltelen aszfalton, Móni!”
– Tessék. Na tessék! Levelekkel üldözi!
Málika elhűlve nézett Péterre, s nyomban felkiáltott:
– Hová mégy, Rika?!
De Rika már kirohant a trafikon át Mónihoz.
– Tessék megnyugodni, Málika, kérem – duruzsolt bent Péter –, tessék ledőlni. Majd mindent szépen megbeszélünk. Egy kis tejet. Kekszet parancsolj, mama.
– Jaj! – Málika elsírta magát Péter ápoló karjaiban. – Jaj, fiam, nem bírok ezzel a lánnyal! Mit csináljak?
Péter mézesmázasan nyugtatta Málikát.
– Megtiltjuk neki, hogy ilyen alakkal ismerkedjék.
– Én nem tudok parancsolni neki, Péter!
– Nagyon rosszul tette, Málika – mondta Péter –, hogy annak idején nem rám ruházta a Rika felett való gyámhatalmat!
Málika felült a heverőn, lenyelt egy korty tejet, erőre kapott, és megrázta a fejét.
– Nem, Péter, azt nem! Rikának az anyja én vagyok.
– De ha nem bír vele?
– Akkor is, fiam. Itt van Gerő is. Gabi is.
– Szóval bennem nem bízik?
Málika kétségbeesetten nézett rá.
– Utóvégre Gabi udvarol Rikának, Péter. Az ő dolga közbelépni, ha Rikának olyan ismerőse van, aki, amint te mondod… Bár én nem hiszem. Ha barátja…
– Sötét egzisztencia. Őrült.
Málika nyögött egyet.
– Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Beszélni fogok Gabival. Még őt is bajba sodorhatja, ha csakugyan…
- Writer
