– Így kell tartani, így mozogj futás közben vállból – irány az ugrópálya!
Álombéli finom élmény volt, hogy egy majdnem lábamra való tornacipőben milyen más, mennyivel simább, jobb futni. Ha ugrani is ilyen! Emil nem engedett az ugróléchez, mikor a hosszú trappolás után a szerek teréhez odaérkeztünk. Ő gyakorolta előttem magát.
– Ülj le s nézd, hogy kell csinálni.
Gyönyörű volt, meg feszengető is. Csak én voltam a néző, egy használaton kívül került, kissé repedt és ingó felemás korlátra felkuporodva, meg egy sereg most ébredező, zajunktól felcsirikolva tovarebbenő madár a közeli fákon és bokrokon. Emil eltűnt a bódéban, trikóra s rövidnadrágra vetkőzve szaladt vissza, lendült vagy hatot a gyűrűhintán, csinált egy gyertyát, leugrott, két kézállást csinált az egyenlő szárú korláton, leugro
