– Mit írsz, Margitkám? – kérdezte anyu.
– Hazahoztam valami kimutatást a bankból, még szombaton. Reggelre készen kell lennie.
Én azt képzeltem, hogy nem is mond igazat, nem kimutatást ír, hanem levelet a füzetbe Costinak, majd kitépi onnan, s úgy teszi borítékba, és szegény anyunak mindenki hazudik ebben a házban. Anyu egészen biztosan nem engedné – ha tudná –, hogy én hajnalban egy fiúval randevúzom. Pedig ez azért nem olyan randevú – csitítgattam a lelkiismeretemet, s azt mondtam magamban nagyképűen: én felolvasással segítek Emilnek történelmet tanulni, ő meg ugróleckéket ad nekem. Tiszta üzlet. Irma finnyás „erkölcse” is meg lehetne vele elégedve. Tudtam közben, hogy ez így nem igaz. De hát semmi sem úgy igaz, ahogyan azt az ember a maga megnyugtatására önmagának mesélgeti. Kati azt m
