II. „TANÁRGYEREK” LESZEK
A nyereg melynek kurtára csatolt kengyelébe dugva azt az én „hosszú” lábamat, Deme lovagolni tanított (mert fél szeme azért mindig rajtam volt), a ménesbirtok azelőtti igazgatójáé volt. Attól maradt ott. Deme a lószerszámos kamarából egyenesen az én örömömre szedte elé. A birtokot igazgató hivatalos urak nem haragudtak rám Rigó időnkénti kisajátítása miatt. Csak anyu dohogott eleinte, de papa hagyta, s Margitka olykor utánam kiáltott, hogy szálljak már le, menjek be enni. Még sokáig boldogan megvoltam ezzel az én külön örömömmel, hogy ha az iskolát letudtam, a nagy udvaron Rigón trappolhatok. Nem jártam semmi különórára, a leckével egy óra alatt készen voltam, a bizonyítványomba csupa kettes került. Igaz, egy hármas is románból, de azt aztán két dolgozattal, amikb
