IV. RÉSZ
GERTRUDIS
1.
1.Szigligetiné egy rakott tál cukrozott csörögefánkot tartott a kezében. Négy apróság kapaszkodott a szoknyájába; a legkisebb csak térdéig ért. A kerek arcú, mosolygós Fánika szíve alatt hordozta már az ötödiket is. A gyerekek visongva kapkodtak a tészta után. Minél jobban visítottak, Fáni mama annál magasabbra tartotta a tálat, s mikor az egyik, akit Buckónak becéztek, lábujjhegyre állva kapaszkodott a tál után, Fánika sem volt rest, felugrott a székre. Onnan kiabált:
– Nincs dészta, sak epéd után!
Sohasem tanult meg jól magyarul, de világért sem beszélt volna másképp. A gyerkőcök új ostromba kezdtek: Buckó az anyja után mászott.
– Therempurája! – lármázott Fánika. – Adta sok rossz tyerek! Csend letyen! Nem tudtok, hogy a lakó pácsi natyon, natyon beteg?
– Mór
