10
…A törvényszék folyosóján, falhoz támasztott lócán, sápadtan, összetörten ül Klári. Tóth Tini és Zoltán féltő szeretettel hajlanak felé. A fiú a kezébe vette kezét, úgy melengeti.
– Klárika! Hallgass rám. Menjünk el szépen. Nincs neked itt keresni valód. Majd én elmondom azt, ami érdekel. Az eredményt… s a részleteket is, ha akarod… Majd később. Klárika!
Tóth Tini közel hajlik Klári füléhez, hogy meg ne hallják a mellettük levők. – Igazán örülhetünk, hogy te nem vagy benne ebben az ügyben… Szép tőlük, hogy nem kevertek bele! Jóságos Isten – sopánkodik –, még csak az hiányzott volna! Ha arra gondolok, hogy valamelyik tanú, aki eddig elhallgatta, vagy kifelejtette, hogy te náluk laktál azelőtt…
Bágyadt mosollyal néz rájuk Klári. Hangja fásult és végtelenül szomorú:
– Mindenki tudja,
