Rézpénz II. rész

Ignácz Rózsa (1909–1979) „erdélyi trilógiájának” (Anyanyelve magyar; Született Moldvában) harmadik kötete a Rézpénz, amelynek témája vélhetően önéletrajzi elemekből is vétetett.

A történet egy tehetséges fiatal magyar színésznő, Türje-Szász Klári és egy nős ember, Deák Ádám feltaláló ezermester szerelme köré szövődik. Deákot rábeszélik, hogy hamisítson román pénzt, réz húszlejeseket. A cél Erdély függetlenítése lenne mind Magyarországtól, mind pedig Romániától. Deáknak el kell buknia, éspedig a legváratlanabb módon: a román nyelvű tárgyalás során felmentik a vád alól, azzal a magyarázattal, hogy a székely ember tehetségtelen, eredeti gondolatai nincsenek, és így csakis a zseniális felbujtót, a román Moganut érheti jogos büntetés. Ez a „felmentő beszéd” az uralkodó román nemzetiség leglesújtóbb véleménye a magyarságról.

A míves stílusban megírt, fordulatos cselekményű regény annak a nemzedéknek az életérzését eleveníti föl, amelynek hétköznapjait végzetesen szétzilálta az első világháborút követő világpolitika, s amely ma is a túlélés ezernyi leleményével keresi a megmaradás, az önmagára találás rejtett ösvényeit.