Szilárd magához ölelte, a kabátja fél szárnyát is ráterítette. S többet gondolt, mint amennyit mondott arról, amit felelnie kellene, s amit szokott is felelni – ilyenkor.
Mert hányszor volt ez már… István nem ment haza az iskolából estig. István diákbérlettel operában volt, s utána Farkasrét tetejére kísért haza harmadmagával valami kislányt, az autóbusz nem járt már, s majd hajnal lett, mire hazaért. Edittel nem lehetett addig szólni, míg itthon nem tudta a helyén, az ágyban. Istvánnak vörhenye volt. Istvánnak kitörött a karja… Edit jó mérnök lehetne, ha a munkáján állhatna az esze, s édes, milyen édes partner, ha – de ha a ha nem volna, akkor Edit nem volna az, aki…
– Én sohasem kívántam, hogy úgynevezett folytatásom legyen – mondta hangosan –, és tulajdonképpen mindig hálás voltam nek
