– Ne veszítsd el a fejedet édes, édes egyetlen Tini! Kitűnően úszik. Azt mondta Edit, vízijártasságija is van. És nem tudom, meddig lehet viharban úszva kibírni, de te nem eshetsz kétségbe, te erős vagy, te olyan hihetetlenül erős vagy, Tini!
– Igen, igen – mondta Tini –, én marha erős vagyok, ahogy Istvánka mondaná. Ennyi idő óta haza kellett volna jönnie. Hány óra van?
– Tizenegy.
– Az nagyon sok – mondta Tini. – Hacsak… – és halvány mosolyt előző fény kezdett derengeni elsápadt arcán.
– Hacsak? – kérdezte Ida lélegzetét is visszafojtva.
– Pszt – mondta Tini s már mosolygott egy csöppet. – Pszt, babonás vagyok!
– Te? Babonás?
– Bizony. Nem mondom ki, hogy mire drukkolok! Van egy ilyen pici reményem – mutatta az ujjával, hogy mennyi –, hogy más van a dologban… a dolgokban persze mi
