– Mi? – Edit felnézett végre. – Kaptam – mondta halkan, fáradtan. – A teniszütőt megveheted.
– Óriási! – kiáltotta Ida. – Milyen eredetien neveltek ti gyereket! Pardon, István, ifjúságot!
– Apádat – kezdte Tini elmosolyodva – tizennégy éves korában éppen egy efféle házimulatság után, ahová véletlenül cseppent be…
– Ajajaj! – szemtelenkedett közbe István – nem tetszik még ismerni, Ida néni, kérem, Tininek ezt a lemezét apámról és az unatkozó kövér doktornőről, aki elcsábította apámat tizennégy…
– Vágd szájon már, Edit, ezt a taknyost! – kiáltott fel Tini, hirtelen pulykamérgesen. De István a nagyanyja nyakába esett, a két karját leszorította, és nevetve birkózott vele:
– Na, Tinici! Miért? Ha te meséled el, akkor lehet egy gyerek előtt mondani, de egy gyerek nem mondhatja el előtted. N
