– Szilárd Helgát vitte el vitorlázni.
– Rég?
– Elég régen.
– Miért vagytok olyan nyugodtak? Mi van? Történt valami?
– De Munci – mondta Tini –, hagyd már fiam ezt az aggodalmaskodást. Betegre izgatod magadat. Aztán a végén kiderül, hogy kár volt. Nem szokott baj történni soha! Olyan baj legalábbis, amit előre elképzel az ember, nem.
– Ezt – Edit felugrott –, ezt ne kiabáld el, Tini! István jól evez – mondta Ida felé –, az idén a vízijártassági vizsgát is letette. Egyedül ment? Miért nem Szilárddal? Miféle csónakkal ment el?
– Azzal a nagy mentőcsónakkal. Nem tud az felborulni, fiam.
– Igen. Ezt a szamárságot vette a fejébe az idén, hogy Balog bácsinak segít mély sávot őrizni. Így ingyen csónakázhat. Kölcsönkéri a mentőcsónakot. Szóval azzal ment el.
– Biztosan bevitte a csónakot a
