Bumm! Villám vágódott a tó fehér taréjjal háborgó közepébe. Ida elsápadt. Összerezzent. Villámlott. Megint dörrent. Borsószemű jégeső dobpergése verte fejük felett a házfedelet.
2
2– De hát mennyi, mennyi idő múlva derül ki, hogy a gyerekek…? Nem akarlak izgatni, Tini, de nem kellene már itthon legyenek?
– Attól függ, meddig mentek?
– Kimegyek a partra, és megkérdezek valakit, nem látták-e?
– Szakad az eső, maradj! Amelyik sátor nem borult fel, abban most hason fekve lapulnak a pasasok. Nem tudsz kopogtatni nekik a sátorlapon, mert a szél bömbölésétől úgy sem hallják.
– Senkit sem látok a parton, alig látni a vízig – ágaskodott Ida bent, az ablak mögött. – A parton már egyetlen sátor áll csak. Ilyenkor hová lesznek azok, akiknek a sátora felborult?
– Pofátlan népség az, fiam, ne agg
