2.
Braunné háza a nyolcvanas évek elején épült. Akkor még az új körutak nem szeldesték keresztül-kasul Bucureştit. Útszéli, városvégi, egyszerű vendégfogadó volt. A háború után gomba módra szaporodó, emeletes háztömbök közé szorult. A régi város végén új boulevardok nyíltak. A földszintes épület egyszercsak a Belváros szívében találta magát. Fele részében vendéglő, felében szálloda volt. A középen jókora tágas udvaron fuvarpihentető fedett hídlás állott. A hídlás gerendapadlata már sok helyen kikorhadt s lótrágyás gödreiben néhol patkánycsalád vert hajlékot magának. A vendéglőben villanyvilágítás fénylett. A falakról ökölnyi darabokban hullt a vakolat. A szálló-részben kispolgári berendezés, zöld- meg bordószínű, nyomott mintájú asztal- és ágyterítők, feketére kopott olajnyomatok. A szobá
