3.
A Gogu Cantacuzino utca egyik földszintes lakásába gyászfátyolos nő csöngetett be.
Vörös pongyolás, idősebb hölgy nyitott ajtót:
– Kit keres?
– Özvegy Ghergheli Bonbonika vagyok. A mostoha fiamat.
– Hja? A Ghergheli urat? Hát az kérem, még novemberben elköltözött.
– Nem hagyta meg az új lakása címét?
– Nem bizony. – A vörös pongyolás várt még egykét pillanatig a tétovázó Bonbonika előtt, azután vállat vont és ajtót csukott.
Bonbonika sóhajtva fordult meg. Az egyetemek zárva vannak. Niculai gyerekről sem tud semmit, hogy tőle kérdezné meg Dávid címét. Annyi mindent fecsegnek mostanában a bucureşti diákokról. Bonbonika igazán nem tudta, mit gondoljon. Nem ismerte annyira Dávidot, hogy tudhatta volna, politizált-e vagy se? Cirulján, aki felkísérte a fővárosba és most ugyanabban a G
