Karácsony reggelén Lev Sophie ágyában ébredt, látta, hogy beragyog a nap a fehér függönyös ablakon. Megpuszilta Lennyt, a tetovált gyíkot.
– Lenny szerint nagyon ízletes vagy – dünnyögte az ébredező Sophie.
– Szeretnék Lenny helyében lenni – simogatta meg a nő álomtól olajos arcát Lev. – Mindig a bőrödben.
Sophie mosolyogva fogta meg a kezét és csókolta meg a sötét szőrszálakat a csuklóján, aztán végigsimította felső ajkával, mint a szőrmét. Igen, gondolta Lev, ezt szeretném: kitörölhetetlenül beleivódni. Mert Sophie bámulatba ejtette. Bámulta őt szüntelenül.
kitörölhetetlenülAmikor munka közben ránézett, összeszorult a szíve. Legszívesebben a karjába kapta volna ott, a szakácsok előtt. A mosogatónál töltött hosszú órák alatt hallgatta a hangját. Sóváran várta az éjszakát. Ha tükörbe n
