A benti szag a kórházra emlékeztette Levet, ahol Marina olyan sokáig feküdt: vizelet és fertőtlenítő, állott kávé meg valami alig érezhető friss, meghatározhatatlan égés szaga keveredett benne. Sophie kézen fogta Levet. Csönd volt, mintha minden lakó aludna, Levnek eszébe jutott Christy, aki most egyedül hever a Belisha Road-i lakásban, altatóktól kábultan, és besötétíti a szobát, amíg kint is sötét nem lesz megint.
Sophie végigvezette egy folyosón, ahol az ajtók mellett névtábla hirdette: Mrs. Araminta Hollander, Berkely Brotherton százados, Mrs. Pansy Adeane, Miss Joan Scott… Némelyik szobából a szenvedés apró neszei szűrődtek ki: valaki a torkát köszörülte, valaki köhögött, valaki halkan belesírt a telefonba.
Lev meg Sophie megállt az utolsó ajtó előtt, mely résnyire nyitva volt, mint
