Már foga volt az angol télnek. A Belisha Road fái, melyeket virágjukban nyírt meg a tanács láncfűrésze, feketének és halottnak tűntek. A reggeleket elcsendesítette a fagy. A sötét délutánokon pislákoltak és himbálóztak a karácsonyi fények a feltámadó szélrohamokban. Lev anorákja zsebébe mélyesztette a kezét, kapucniját mélyen a homlokába húzta, miközben az éjszakai buszra várva görnyedten kuporgott a padon. Az emberek félelemmel tekintettek rá.
Munka közben Sophie most alig szólt hozzá. Helye a konyhában közvetlenül Lev mosogatói mögött volt, aki néha megfordult és figyelte, de a lány mindig leszegte a fejét. A fény ráesett puha szakácssapkájára meg az alóla előbukkanó vörös fürtökre.
Lev tudta, nem hagyja hidegen ez a látvány. Nézte Sophie kezét, ahogy aprít, hámoz, magoz, tisztít, kock
