Amíg a keskeny, egy szál deszka szélességű lejtős padon az éjszakai buszra várt, az járt a fejében, hogy amikor Marina a baryni Közmű Igazgatóságon dolgozott, ő mindig saját világa őrangyalának érezte, szentül hitte, hogy ha valamilyen változás várható, arról a felesége értesül elsőnek. Még az időjárás változásairól is. A Közmű Igazgatóság beszerzett egy „megbízható időjárás-előrejelző berendezést”, ahogy az igazgató nevezte. Például Marina mindig tudta, mikor várható havazás. Osztálya addigra ellenőrizte az ősrégi hókotrók olajozását, és engedélyezte a nyugdíjas sofőrök berendelését, akiket begyűjtöttek, hogy riadt készenlétben várakozzanak a baryni kocsiszínben, ahol a kényelmet nem szolgálta más, mint egy falba csavarozott régi szamovár, meg a soha nem takarított vécé egy sor rozsdás pi
