Nyár vége felé Lev elment Christyvel az Archway negyed egyik kis boltjába, ahol indiai fiatalemberek voltak az eladók, és vásárolt egy mobiltelefont. Egy Krishna nevű eladótól megvette a legolcsóbb kapható modellt. Most már „igazi londoni”, „modern ember”, veregette vállon barátját Christy, amikor kiléptek a boltból, és Lev nagyon elégedett volt a szerzeményével. A telefonnak türkiz-zöld tokja volt. Egyelőre Rudin kívül nem akadt senki, akit felhívhatna, de jó érzés volt kezében tartani a készüléket, és lefuttatni a csengőhangokat. Hajnalban, amikor az éjszakai busztól hazafelé tartott a Belisha Roadra, néha felhívta Christyt (egy barátja füstös szobájában, valami éjjel-nappal nyitva tartó ír pubban, vagy ahol éppen volt). – Lev vagyok – közölte. – Csak jelentkezem.
– Rendes tőled, Lev –
