Rudi ismerős, dörmögő hangja megmelengette a szívét. – Szia! – üvöltötte a barátja. – Hiányzol! Mindenkinek hiányzol. Mi újság arrafelé? Jössz már haza?
Lev elnevette magát. Munkát kapott egy konyhában, újságolta, és egy gyerekszobában lakik, és nem gondolta volna, hogy a londoniak ilyen kövérek.
– Kövérek? – kérdezte Rudi. – Na és? Ne ócsárold a kövéreket, Lev. Én is boldogan lennék kövér, ha nálunk jobb volna a kaja. Büszkélkednék a pocakommal. És nem bánnám, ha Lorának nagy lenne a segge. Beletemetném az arcomat és megcsókolnám.
– Jó, de én másmilyennek képzeltem őket. Azt hittem, mind olyanok, mint Alec Guinness a Híd a Kwai folyónban.
Híd a Kwai folyón– Az a film még a hidegháborúban készült, Lev. Sőt, a kibaszott hidegháború előtt. Le vagy maradva, barátom.
előtt– Te is. Úgy szá
