– A nevem?
– Az enyém Christy. Ír vagyok, ha nem vette volna észre. Christiannek kereszteltek, de túl nagy teher, ha az embert „kereszténynek” hívják, olyan, mint egy járom, ha érti, mire gondolok. De a Christy rendben van. Szólítson csak így.
– Jó – bólintott Lev. – Én meg Lev vagyok.
– Rendben. Most főzök egy kanna teát, Lev, és elintézhetjük az anyagiakat. Egy havi bért előre kérek, de ha most nem tud ennyit adni, beérem kéthetivel.
– Jobb lenne két hét.
– Oké. Ennyivel beérem, öregem.
Lev leszámolta a bankjegyeket: ez volt szinte minden pénze. Megint eszébe jutott, milyen biztosra vette Rudi, hogy heti húsz fontból meg tud majd élni. „Én ismerem a világot”, mondogatta. „Nem csak figyelemmel kísérem a híreket, értelmezem is őket. Véleményemet hosszas további olvasás alapozza meg.”
