Weston
Sophia előttem lépett be a lakosztályba, és felkapcsolta a világítást a folyosón, majd a nappaliban felkapcsolt egy állólámpát. Szorosan mögötte haladtam, és lekapcsoltam.
Általában nem szokott érdekelni a hangulatvilágítás; mi több, soha nem szoktam ilyesmin gondolkodni. De a folyosói fény pontosan annyira világította meg a szobát, hogy lássam Sophiát, és minden más felesleges figyelemelterelés volt.
– Kérsz egy kis vizet, vagy valamit? – kérdezte Sophia.
Megráztam a fejemet, és begörbített ujjal hívogattam.
– Vagy valamit. Gyere ide!
Sophia az alsó ajkába harapott, de közelebb lépett.
– Fogalmad sincs, milyen hatással van rám a bőröd! Olyan lágy és tökéletes! Valahányszor végignézem, ahogy sorban állsz a kávédért, arról álmodozom, hogy belemélyesztem a fogamat abba a puha b
