Sophia
A másnap reggel ott kezdődött, ahogy az éjszaka véget ért – Weston bennem volt, bár valami megváltozott köztünk. Nem igyekeztünk kapkodva a célszalag felé, hanem alaposan, hosszan ismerkedtünk a másik testével. Olyan intimitás volt köztünk, amit addig nem éreztem.
Mellkasára hajtottam a fejemet, és végighúztam az ujjamat a hasán levő halvány hegen.
– Azt mondtad, veseműtéted volt, ugye?
Weston gyengéden megsimogatta a hajamat.
– Igen. A műtéthez szükséges vizsgálat a szalagavató másnapjára volt kiírva.
– Tényleg? Nem emlékszem rá, hogy említetted volna, hogy műtét vár rád.
– Ha emlékeim nem csalnak, nem sokat beszélgettünk azon az éjszakán.
Elmosolyodtam.
– Igen, azt hiszem, igazad van. Mi bajod volt, miért kellett a műtét?
Weston egy pillanatig hallgatott.
– Semmi bajom
