Sophia
Jaj, ne! Ebből a párosításból semmi jó nem sülhet ki!
Másnap reggel az előcsarnok egyik ülőgarnitúráján ott találtam Westont és Scarlettet; kávéztak és nevetgéltek.
– Jó reggelt, álomszuszék! – Scarlett mosolyogva kortyolt bele a kávéjába.
– Magadhoz képes elég későn keltél – szólt közbe Weston csillogó szemmel. – Biztos kimerített a tegnap éjszaka.
– Ti meg mit műveltek itt?
Scarlett ártatlan képet vágott.
– Kávézunk. Miért, szerinted mit művelünk?
Az égnek emeltem a tekintetemet.
– Muszáj innom egy kávét, hogy így együtt elviseljelek titeket. Mindjárt jövök!
– Én még egy macchiatót kérek, vaníliaaromával! – emelte fel Scarlett a csészéjét.
Weston vállat vont.
– Én egy hosszú feketekávét.
Csak pislogni tudtam.
– Nem mintha megkérdeztem volna…
Ahogy elindultam, hallot
