Sophia
– Ó, egek, ez rosszabb, mint vártam! Mi ez a rémes izé rajtad?
– Scarlett, előbb ideértél! – Kisiettem a recepciós pult mögül, és átöleltem a barátnőmet. Miután Scarlett kibontakozott az ölelésemből, megragadta a vállamat.
– Ez komolyan barna?
Lepillantottam a blézeremre.
– A szállodai egyenruha része. Akkor viselem, amikor a recepción dolgozom. Mi bajod vele?
Scarlettet láthatóan összezavarta a kérdés.
– Hogy barna.
Felnevettem. Ahogy azt vártam, Scarlett úgy festett, mint aki egy divatlapból lépett ki, nem pedig egy hétórás repülőút van a háta mögött. Vállig érő, szőke haja a húszas éveket idéző csigákba göndörödött. Trapézszárú, krémszínű nadrágot viselt egyszerű, sötétkék selyemblúzzal, de a nyakában lógó hat-hét sor gyöngy, a csuklóján levő, túlméretezett férfi Rolex-ór
