Sophia
Szándékosan tizenöt perc késéssel érkeztem meg a Le Maisonba. Ahogy az asztal felé közeledtem, Weston felemelkedett a helyéről.
– Már azt hittem, el sem jössz.
Helyet foglaltam, és ölembe terítettem az asztalkendőmet.
– Azt ígértem, eljövök, úgyhogy itt vagyok. De miért nem vacsorázunk inkább a The Countess egyik éttermében?
– Itt van tánc is. Gondoltam, élveznéd, hogy nyilvánosan a testedhez nyomódik a testem. Azt már tudjuk, hogy mennyire szereted, ha ezt négyszemközt tesszük.
– Nem táncolok veled.
Westont nem bosszantotta az elutasítás, inkább rám villantotta ragyogó mosolyát. Valóban fantasztikus volt, ahogy mosolygott… ami rettentően bosszantott. De eltökéltem, hogy ezen az estén visszafogom magam.
Odalépett hozzánk egy pincér, és megkérdezte, óhajtjuk-e látni a borlapo
