Sophia
Másnap nagyon sűrű reggelünk volt. Weston és én együtt jártuk végig a kivitelezőkkel az átépítés helyszínét, majd lementem oda, ahol a jogi és pénzügyi csapatunk ülésezett a tárgyalóban. Ahogy kinyitottam az ajtót, azonnal lehervadt a mosoly az arcomról. Az asztalfőn apám ült. Azt sem tudtam, hogy visszajött a városba… de az is lehet, hogy el se ment.
– Azt hittem, visszautaztál Floridába.
Apám komoran pillantott rám.
– Láthatóan itt van rám szükség.
– Igazán? – Összefontam a karomat a mellkasomon. – És ezt ki mondta neked?
Rádöbbentem, hogy a helyiség tele van férfiakkal, aki ide-oda forgatták a fejüket, miközben apámmal vívott szócsatámat követték. Az ajtó felé biccentettem.
– Mondd… beszélhetnénk odakint négyszemközt?
A drága apuci úgy festett, mint aki legszívesebben nem
