TIZENEGYEDIK FEJEZET
Hafold a királyné szobájához sietett, hogy elkészítse a reggelijét, ahogy minden reggel harmincöt éve, mióta csak a királynő szolgálatában áll. Hafold precíz, pontos nő volt, és óramű pontossággal ragaszkodott a napi rutinjához. Miután megfőzte a királyné kásáját, átvágott a kőcsarnokon.
Ezen a napon azonban kétszer olyan gyorsan lépkedett, mint szokott. Hosszú évtizedes szolgálata alatt most először késett el. Egész éjjel forgolódott, homályos, baljós álmok gyötörték, élete első rémálmai. Lángolni látta Királyudvarhelyet, az emberek élve elégtek, és mindenki sikoltozott körülötte.
Mire felébredt, az első nap már magasra kúszott az égen, és Hafold szégyenkezve kiugrott az ágyából. Szörnyen érezte magát, hogy meg kell váratnia a királynét, hogy ilyen későn érkezik. Á
