TIZENKETTEDIK FEJEZET
Gwendolyn végigszökdécselt a nyári, mindenféle színben pompázó, virágos mezőn. Édesapja az oldalán: fiatal, élénk és egészséges férfi. Gwen még kislány volt, olyan tíz éves lehetett, apja időnként feldobta a levegőbe, és pörgette, miközben szaladtak előre. A gyerek hangosan kacagott, boldog volt, hogy együtt lehetnek. Apja visszanevetett rá, gondtalan, mély, megnyugtató hangon. Gwen annyira biztonságban érezte magát, nem hitte, hogy ez valaha is megváltozhat.
A mezőt elárasztotta a napfény, ragyogóbb volt, mint valaha. Ahogy a férfira tekintett, fiatalabbnak és boldogabbnak látta, mint eddig bármikor.
- Annyira büszke vagyok rád, gyermekem! – szólt az apa.
Szélesen mosolygott rá, majd felkapta, és karjánál fogva felhúzta a levegőbe, pont, mint amikor kisbaba volt.
