TIZEDIK FEJEZET
Thor szorosan a fiú nyomában volt oldalán a többiekkel, miután végre kiértek a dzsungel sűrű lombjai közül. A második nap már magasan járt az égen. Fáradságos munka volt kikecmeregni a kráter aljáról, ahová a földcsuszamlás juttatta őket. Olyan érzés volt, mintha soha nem állnának meg, Thort és a többieket tetőtől talpig beborította a sár, ahogy több mint száz métert csúsztak lefelé, egy hatalmas sárgödörbe. Vissza kellett küzdeni magukat a felszínre, és mindez túl sok időt emésztett fel.
Mostanra már majdnem teljesen besötétedett. A fiú nyugtalanabbnak tűnt, mint valaha, állandóan az eget kémlelte. Nagyon megkönnyebbült, amikor jókora tisztásra értek, az elsőre, amelyet Thor látott a dzsungelben. Egy ideig biztos volt benne, hogy sosem jutnak ki a gödörből – és vele együ
