KILENCEDIK FEJEZET
Gwendolyn szájtátva nézett fel Szilézia magasban lévő kapuira, ősi, skarlátvörös szikláira, amelyek boltívben nyújtózkodtak az ég felé. Vörös, vastüskés kapui hegyesek és súlyosak voltak, aprólékosan kövezett, szintén vörös, macskaköves útja mentén végig őrök sorakoztak tökéletes rendben. Vigyázzban álltak, és mind a sziléziaiak jellegezetes skarlátvörös fegyverzetét viselték. Mintha egy másik világba lépett volna be.
Ami pedig még szürreálisabb hangulatot kölcsönzött neki, az a háttér: a mögötte húzódó Szakadék, az ég végtelensége, a kavargó köd. A város pont a Szakadék szélén csücsült, mintha egyensúlyozna rajta: felét a föld fölé építették, míg a másikat alá, a Szakadék gránit szikláiba. Mintha két város lenne egyben. Évszázadokat élt túl, és mindig is a Gyűrű legyő
