Huszonkettedik fejezet
Caitlin és Caleb a néhány kilométernyi széles sötét erdő felett repült, ahogy áthaladtak Martha’s Vineyard szigetén a késő délutáni nap irányába. Caitlin csodálkozott, hogy milyen nagy a sziget. Azt képzelte, hogy egy aprócska hely, de ahogy lenézett, rájött, hogy ez valójában hatalmas. Az Aquinnah Sziklái – ahova tartottak – a sziget túlsó sarkában voltak, pont a másik oldalon. Az út még Caleb repülési sebességével is eltarthat egy ideig.
Caleb nem szeretett repülni, ha más emberek is voltak körülötte, mint ahogy soha nem akarta indokolatlanul felhívni magára a figyelmet, vagy akárcsak a fajra. De a sziget annyira kihalt volt ebben az évszakban, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül repült egyik oldalról a másikra, különösen az erdős területek felett.
Caitlin elméje
