Tizenegyedik fejezet
Éjfélt ütött az óra, amikor Kyle leereszkedett a márványlépcsőkön a két tucat csatlósával körülvéve. Hosszú volt az éjszaka, és sokkal jobban ment, mint azt valaha is remélte. És most mégis rettegett üdvözölni mesterét, Rexiust, a klánja vezetőjét. Évezredek óta együtt voltak, és tudta, hogy Rexius nem olyan ember, aki könnyedén elviselte volna, hogy bolondnak nézzék őt. Nem tűrte el a hibákat, és Kyle azóta ideges volt, mióta hagyta, hogy a lány – Caitlin – elmeneküljön a kezei közül. Rexius mindig megbüntette még a legkisebb vétket is, ezért Kyle már felkészült, csak azt nem tudta, hogy mikor kapja a büntetést. Tudta, hogy Rexius a kivárás taktikájára játszik, és soha nem felejt.
Mindazonáltal, Kyle munkája olyan látványosan ment ma este – a város minden pontján, –
