Tizedik fejezet Már kora este volt, amikor Caitlin és Caleb a Hawthorne Házhoz ért. Az egyszerű, vörös ház mintegy 15 méterre volt járdától. A kis sétányával és bokraival pont olyan volt, mint bármelyik kis, külvárosi ház. A sötétvörös festék és a redőnyök antik egyszerűségről árulkodtak. Szerény, kis ház volt. Mégis, azt mondhatnánk, hogy különbözött a többitől. Áradt belőle a történelem. Mindketten döbbenten néztek a házra, miközben csend telepedett rájuk. – Azt gondoltam, hogy nagyobb lesz – mondta Caitlin. Caleb a homlokát ráncolta. – Mi a baj? – Emlékszem erre a házra – mondta Caleb. – Nem vagyok biztos, hogy honnan. De én úgy emlékszem, hogy valahol máshol volt. Caitlin rácsodálkozott arra, hogy a férfi milyen sokra emlékszik. Kíváncsi volt, milyen ennyi mindenre emlékezni. É