ANYAI TEKINTÉLY
Ez még akkor történt, amikor ádáz küzdelem folyt köztem és a fiam között.
Péter már kiskorában mindent látott, mindent megfigyelt, csak éppen azt nem akarta észrevenni, hogy az édesanyja „irodalommal foglalkozik”.
Pedig mindent elkövettem, hogy imponáljak neki. Ha gyengeségeimet kellett lepleznem, oly óvatos voltam, mint egy nagytőkés. Emlékszem rá, hogy ifjabb éveimben, amikor gyűjtőívvel szedegettem össze lelkes olvasóimat – úgy dugdostam előle a gyűjtőívet, mintha dinamitot rejtegetnék a lakásban. Holott Péter abban az időben olvasni sem tudott, s így sejtelme sem volt róla, mily kínos olvasmány egy gyűjtőív.
Később, amikor megtanult olvasni, hanyagul az asztalán felejtettem a folyóiratot, amelyben épp aznap jelent meg valami írásom. Bele sem nézett. Ilyenkor hanyagu
