Nemrégiben külföldön jártam néhány írótársammal. Kóborlásaink során egy kis hegyifaluba vetődtünk. Kóborlásaink is meg voltak szervezve, s azt, hogy „elvetődtünk”, úgy kell érteni, hogy programunkban egy meghatározott nap szerepelt, amolyan szabadnap, kedvünk szerinti csavargás, melynek laza óráiba beiktattak egy autóutat abba a bizonyos hegyifaluba, ahol M. B. író háza áll.
– ötven évig élt és dolgozott ebben a házban az immár klasszikussá vált író – mondta a tolmácsunk. – Évente több százan keresik fel otthonát, melyet megnyitottak a látogatók számára. Dolgozószobáját úgy hagyták meg, ahogyan ő hagyta itt.
Szerettem volna kicsit nézelődni a ház körül, melyet vad fű vert fel, szálas bozótok hálóztak be. De már bent találtam magam egy szobában, ahol egy fekete ruhás öreg néni fogadott, a
