Mikor a gyászmenet hazafelé indult a temetőből, Horkáné, az özvegy is meggyorsította lépteit, s a sűrű kreppfátyol alól érdeklődve nézte a gyászoló közönséget.
Itt van a házmegbízott is, pedig menynyit nyaggatta a megboldogult a kád miatt! Mit tolakszik Annuska a család mellé? A hátulsó sorban nem is jó neki? Miért hiszi, hogy neki minden esküvőn és minden temetésen ott kell lenni? Mert ő tákolta össze a gyászruháját? S hogy húz hónaljban! Ha meg akarná törölni a szemét, rögtön szétrepedne rajta. Felemelte a kezét, melyben az összegyömöszölt, fekete szegélyes zsebkendőt szorongatta, s figyelte, feslik-e a varrás!
– Ne sírjon, Lenke – súgta valaki a háta mögött.
Gyorsan szeméhez nyomta a zsebkendőt, nagyokat szipákolt. Most jutott eszébe, hogy egész szertartás alatt nem sírt. Bűnbánóan,
