PANASZOS A DÓM HARANGJA…
Forrt, sistergett a város, mint fövő víz a katlanban. A magyar gimnázium növendékei kabátjuk hajtókája alatt nemzetiszínű kokárdát viseltek. Bocskay-csokrot kötöttek a gallérjuk alá, s az iskola folyosóját teleragasztották „Kassa magyar volt és magyar lesz!” felírású cédulácskákkal. Hiába állítottak őrt a folyosókra, hiába vigyázott Árgus-szemekkel Brabák tanár úr, Horthy kormányzó úr képe a falra került, s ha százszor leparancsolták onnan, újra és újra ott díszelgett, mintha szellemkezek tűzték volna fel észrevétlenül.
„Kassa magyar volt és magyar lesz!” Egy reggel, már jóval nyolc óra előtt, ott sürögtek a folyosókon. Nagy dologban törhették a fejüket, mert valamennyien eljöttek és rettentő komoly képpel rakták ki a padokat a folyosóra. Egymásra állították őket
